A helyi termék fogalma nincs merev szabályok és fogalmi definíciók közé szorítva. A helyi élelmiszer fő jellemzője, hogy a termelés, feldolgozás és az értékesítés, valamint a fogyasztó a lehető legközelebb vannak egymáshoz, rövid az ellátási lánc. A távolságok azonban értelemszerűen a terméktől, a régiótól és a körülményektől függően változhatnak. Fontos, hogy a helyi termék forgalma, helyi termékek keresletének megerősödése a helyi gazdaságot fejleszti, a helyi szereplőket segíti, őket támogatja, és környezetileg, társadalmilag is a fenntartható gazdálkodáshoz vezet.
Pontos szabály tehát nincs arra vonatkozóan, hogy hány kilométeres körzetben eladott termék nevezhető „helyi élelmiszernek”. Magyarországon alapvetően a helyi élelmiszer jelzővel, a 40 km-es távolságban előállított terményt szokás jelölni, de például Amerikában ez a szám lehet akár 150 km is. A helyi élelmiszer fogalmának meghatározásában, talán nem is a távolság a legfontosabb, hanem olyan összetett egyedi adottságok, mint a „tájjelleg”, az egyes régióra jellemző szokásrendszerek, hagyományok, régi receptúrák összessége. Ha előnyben részesítjük a helyi élelmiszereket, nemcsak az egészségünkért teszünk, hanem hozzájárulunk a helyi termelők, kisgazdaságok felvirágzásához.
A távolság persze meghatározó tényező, hiszen drasztikusan csökken a szállítással és raktározással járó, környezetkárosító „teher”. Ha helyi élelmiszert, választunk, a messziről ideszállított helyett, máris sokat teszünk környezetünkért, ugyanis rövidebb lesz az úgynevezett élelmiszer lánc.
Sokat tehetünk tehát környezetünkért és egészségünkért, ha helyi termékeket fogyasztunk. Eközben hozzáteszünk az itthoni sajátosságok megmaradásához. Hogy segíteni tudjunk, törekednünk kell, hogy a közelünkben elő gazdáktól, kisüzemi gazdaságoktól, manufaktúrából vásárolunk.
Az élelmiszer bizalmi termék. A fogyasztó bizalma, vagy bizalmatlansága befolyással van egy-egy termék pályájára, sikerére, vagy kudarcára. A termelés, élelmiszer előállítás módja és technológiája, az alap-anyagok származása, minőségi jellemzői, vagy a termelő-, előállító személye is alakítja a helyi termékek iránti bizalmat. A bizalom alapulhat tapasztalaton, vagy sok egyéb információn.
A felkészült, tájékozott helyi termék előállítónak nagyon hamar híre megy, de hamar szárnyra kelnek a rossz hírek is, melyek nem-csak a hibás terméket előállító és értékesítő termelőre nézve hatnak negatívan, de visszavethetik a kiváló helyi termékek iránti általános bizalmat is. A bizalmat erősíti a védjegy, amely informál a termék megbízhatóságáról, eredetéről, és előállításának megfelelő körülményeiről.
A védjegyoltalom azt jelenti, hogy a védjegyet meg-határozott árukkal, vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban kizárólag az használhatja, akinek a javára a lajstromozás megtörtént. A védjegyoltalom azt illeti meg, aki a megjelölést a törvényben előírt eljárás útján lajstromoztatja. Védjegyoltalmat szerezhet bár-mely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet. Többen közösen is megszerezhetik a védjegyoltalmat.
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek vonatkozásában az Európai Gazdasági Közösség a 90-es évek elején kialakította az első közösségi iparjogvédelmi oltalmi formát, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek közösségi oltalmát. Az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések uniós oltalmának célja a termelői közösségek részére magasabb jövedelmet eredményező minőségi, feldolgozott agrártermékek előállításának elősegítése.
Az uniós szabályozás vezette be az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) és az oltalom alatt álló föld-rajzi jelzés (OFJ) fogalmát. A két típus esetében csak az oltalom egyes feltételei eltérőek, az oltalom tartalma és marketing értéke azonban azonos.
A Hagyományos, Különleges Termék (HKT) olyan terméket jelöl, amely az adott termékre jellemző hagyományos előállítási, vagy feldolgozási módszerrel, vagy hagyományos összetétellel készül, mely nem védjegy, vagy földrajzi árujelző.
A termék akkor „hagyományos”, ha a hazai piacon bizonyítottan legalább 30 éve jelen van. Egy ilyen termék bejegyzését is valamely, az előállításban érintett csoport, közösség (kérelmező) kezdeményezheti, azonban a bejegyzés után az unió egész területén bárki használhatja az elnevezést, ha betartja a termékleírást. Ilyen például: a tepertős pogácsa, pozsonyi kifli és folyamatban van a rögös túró elismertetési eljárása.
FORRÁSOK
Helyi Termék Kézikönyv 2016. Csongrád Megyei Agrár Információs,Szolgáltató és Oktatásszervező Nonprofit Közhasznú Kft. ISBN 978-963-12-4502-8
Salamonné Máté Andrea : Helyi termékek, termelői piacok szerepe napjainkban.Szakdolgozat, Zalaegerszeg, 2016.
