Ennek a folyamatnak a veszélyeit felismerve számos nemzetközi mozgalom indult útra, melyek igyekeztek a fogyasztók figyelmét felhívni a távolról érkező termékek negatív hatásaira, egyben célként fogalmazták meg a helyi beszerzési források preferálását. Szekunder kutatás alapján dolgozatomban bemutattam ezeknek a mozgalmaknak a legfontosabb képviselőit, melyek követői hazánkban is megtalálhatók. Ezek a Food-miles, a 100 Mile Diet, a Locavore, a Slow-Food, illetve az Átmenet mozgalmak.
Az 1990-es évek elején az Egyesült Királyságban Tim Lang professzor „A távolsági élelmiszerszállítás veszélyei” című jelentésében találkozhattunk először a food miles, vagyis az élelmiszer kilométer fogalmával. A globalizáció következményeként az élelmiszerek egyre nagyobb utat tesznek meg addig, míg eljutnak a fogyasztók asztalára. A szállítási folyamat jelentős környezeti terhelést jelent egyrészt a szállító járművek által kibocsátott szén-dioxid miatt, másrészt a csomagolással járó szennyezés, valamint már a nagy mennyiségben felhasznált csomagolóanyag miatt is, mely erdők eltűnését okozza. A terhelés mértéke nagyban függ a szállítási módtól is.
Az elmélet szerint jelentősen csökkenthető a környezeti terhelés a távolságok csökkentésével, a helyi, lokális termékek preferálásával.Hazánkban is léteznek már tájékoztató kiadványok és honlapok, melyek az élelmiszerkilométer környezetre gyakorolt hatásaival foglalkoznak, arra biztatva az embereket,hogy a helyi termékeket részesítsék előnyben. A Tudatos Vásárlók Egyesületének kiadványa táblázatban foglalja össze a különböző származási országokból érkező 1 kg élelmiszer által megtett távolság mennyi üvegházhatású gáz képződésével jár, és így mennyiben járul hozzá a klímaváltozáshoz. Amíg például a szomszédos Ausztriából érkező 1 kg termék 0,06 kg üvegházhatású gázt eredményez a szállítás során, addig a Costa-Ricából származó banán 1,76 kg-ot, ami majdnem harmincszoros mennyiség.
A kiadvány arra is felhívja a figyelmet, hogy ugyan olcsóbban meg tudjuk venni a kínai fokhagymát a szupermarketben, de ha tudatosan vásárolunk, és figyelembe vesszük a szállítás során felszabadult 1,98 kg üvegházhatású gázt, akkor tudatos vásárlóként jobban járunk, ha inkább a kicsit drágább, de jó minőségű hazai terméket vásároljuk meg, amivel környezetünket jelentős mértékben kímélhetjük. Ezzel együtt nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a távoli szállítás minden esetben nagyobb szennyezést okoz, hiszen például a szomszéd faluból gépkocsival naponta átszállított egy liter tej akár nagyobb környezetterheléssel is járhat, mint a többszáz kilométerről, de nagy tételben, vasúti konténerben szállított áru eljuttatása a felhasználási helyre. Pontosabb képet kapnánk, ha az egyes élelmiszerek teljes életciklusára vonatkoztatva vizsgálnánk a környezetterhelés mértékét. Ennek számítása viszont túlságosan bonyolult ahhoz, hogy az átlagos fogyasztóktól elvárható lenne vásárlási döntéseik során ezen adatok számbavétele.
A food miles mozgalom hatására egy kanadai házaspár Alisa Smith és JB MacKinnon elhatározta, hogy egy évig csak a lakóhelyük 100 mérföldes körzetében termesztett élelmiszereket fogyasztják. Diétájukat jelképesen 2006. március 21-én, a tavasz első napján kezdték, tapasztalataikat egy könyvben jelentették meg. Céljuk az volt, hogy népszerűsítsék a helyi élelmiszerek felhasználását, mely egyrészt óvja a környezetet, másrészt biztosítja az elfogyasztott élelmiszerek nyomon követhetőségét, mely az egészséges táplálkozás szempontjából nagyon fontos tényező.
A könyv nagy sikert aratott, számos követőre találtak. Egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a termelői piacok, számos vendéglő tartott étlapján 100 mérföldes menüt, fogyasztói csoportok alakultak, akik rövidebb ideig tartó kihívásokat hajtottak végre. A kanadai házaspár által kiváltott mozgalom hatására hazánkban a Messzelátó Egyesület 2010-ben megrendezte az első 50 km-es diéta elnevezésű kampányt, melyet azután többször megismételt. A kampány célja hogy itthon is elterjedjen az a szemlélet, hogy az emberek a helyi élelmiszert vásárolják, ezzel egy fenntartható fogyasztási kultúrát átvéve óvják saját egészségüket, ezzel együtt a környezet védelmében is nagy előrelépést téve. Az egyesület folyamatosan segítette a résztvevőket információs kiadványokkal, vásárlási tanácsokkal.
A locavore mozgalom is alapvetően az élelmiszer kilométereket veszi figyelembe, viszont a food miles mozgalommal ellentétben, ami főként a negatív környezeti hatásokra hívja fel a figyelmet, inkább pozitív kicsengéssel ösztönöz a helyi termékek vásárlására, fogyasztására. A locavore szót 2007-ben a New Oxford American Dictionary az év új kifejezésének választotta. A locavore kifejezést a mozgalom elindítója Jessica Prentice alkotta a lokális (helyi) és a herbi-/carnivorous (növény-/húsevő) szavak kombinációjaként. Ő három társával együtt alakított egy csoportot a helyi ételek fogyasztására ösztönözve. Egy hónapig tartó kihívást teljesítettek, amiben vállalták, hogy csak egy 100 mérföldes sugarú körön belül szerzik be az étkezéseikhez szükséges hozzávalókat. Céljuk a szállítási utak csökkentése, a szezonalitást figyelembe vevő egészséges táplálkozás elterjesztése.
Szerintük a vízgyűjtő területhez hasonlóan működő helyi élelmiszeráramlási rendszer, a foodshed, nagymértékben hozzájárul a környezeti fenntarthatósághoz, a társadalmi egyenlőséghez, a virágzó helyi közösségek kialakulásához és nem utolsó sorban élelmiszerbiztonsági szempontból is nagy jelentőségű. A kihívásból egy mozgalom született, melynek számos követője van a világ minden részén Azóta hazánkban is számos locavore étterem nyílt, melyek nevükben is utalnak a helyi termékekhez történő kötődésükre. Étlapjukat a helyi kínálathoz, azon belül is az évszakok váltakozásához igazítják, így szolgálják ki a környezeti fenntarthatóságra nagy hangsúlyt fektető igényes fogyasztókat.
Azzal, hogy a helyi termékeket vásárolják, hozzájárulnak a hagyományos ízek megőrzéséhez, a biodiverzitás fenntartásához. A mozgalom a világon közel százezer tagot számlál, amelyek helyi csoportokba, konvíviumokba szerveződtek. Tevékenységük során különféle kiadványok, publikációk, rendezvények, kiosztott díjak által népszerűsítik a helyi termékeket.
Magyarországon 2009 óta működnek helyi csoportok, amelyek szintén kiadványokkal, kóstolókkal, fesztiválok szervezésével járulnak hozzá a mozgalom megismeréséhez.
A mozgalom által jelzett veszélyek 2010 telén nagyon is aktuálissá váltak, amikor egy különösen kemény, fagyos télen az utak járhatatlanná váltak, a benzinkutak egy része nem működött, így lehetetlenné vált az áruk elszállítása az áruházakba. Ekkor vált nyilvánvalóvá az a tény, hogy a szupermarketek nagy része csak három napra elegendő készlettel rendelkezik, hiszen a folyamatosan érkező kamionok újra és újra feltöltik azokat áruval. Azokban a városokban, ahol csak a szupermarketekre támaszkodhattak, szinte háborús blokádhoz hasonlító helyzet állt elő.
Nem csak a civil szervezetek, a termelők, illetve maguk a fogyasztók tesznek azért erőfeszítéseket, hogy a termékek és a fogyasztók minél közelebb kerülhessenek egymáshoz, hanem különböző kormányzati, szakpolitikai intézkedések is történtek ebből a célból. Az Európai Unió is kiemelten támogatja a vidékfejlesztés területét, a Vidékfejlesztési Program által segíti az agrárium, a vidéki szereplők megerősítését. Célrendszerében helyet kap az életképes élelmiszer előállítás, a környezeti erőforrásokkal kapcsolatos fenntartható gazdálkodás, és a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődése is.
Egyik fontos prioritási területe az élelmiszerlánc szervezése, amelyhez kapcsolódóan külön alprogram készült a rövid ellátási láncok (REL) támogatására. Erre azért volt szükség, mert a kistermelők méretüknél fogva nehezen veszik fel a versenyt a nagyobb gazdaságokkal, vállalkozásokkal, így a hagyományos pályázati rendszerekből könnyen kiszorulnak.
Támogatás főbb területei:
Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért hazai szervezete (BCSDH) küldetése, hogy hozzájáruljon a magyar gazdaság és társadalom fenntartható fejlődéséhez. A Világtanács számos elsőszámú vállalatvezető koalíciója. Céljuk, hogy információk közvetítésével, szakmai programok szervezésével, szakpolitikák befolyásolásával, szakemberek képzésében történő részvétellel hozzájáruljanak a társadalom életminőségének javításához, az ökológiai egyensúly helyreállításához. A szervezet Action2020 elnevezésű programja tartalmazza a legfontosabb hazai üzleti fenntarthatósági kockázatokat és lehetőségeket, valamint az ezekre adandó üzleti megoldásokat.
A program számos nagynevű civil és vállalati szakértő bevonásával készült. Olyan üzleti megoldásokra mutatnak rá, amelyek a szokásos üzletmeneten túlmutatva hozzájárulnak az Action2020 magyarországi célterületeinek fejlesztéséhez Ezen üzleti megoldások között találhatjuk meg a McDonalds’s Magyarországi Étterem Hálózat Kft Fenntartható gazdálkodás, helyi beszállítók című programját, mely az alábbi makroszintű fenntarthatósági kihívás megoldására ad választ az élelmezés célterületén:
„A fenntartható gazdálkodásból származó alapanyagok arányának növelése; a helyi beszállítók, az élelmiszer-előállítók és kereskedelmi láncok együttműködésének erősítése, értékteremtő és helyi erőforrásokra építő regionális élelmiszerrendszerek fejlesztése.”
Láthatjuk tehát, hogy a világban és hazánkban is elindult egy olyan folyamat, amelyben az emberek ráeszméltek a környezeti változások és a globalizáció okozta veszélyekre, és különböző megoldási alternatívák melletti elköteleződéssel próbálnak saját lehetőségeikhez mérten tenni valamit. Ha ez csak a vásárlási döntéseikben mutatkozik meg, és a boltokban gyakrabban nyúlnak a helyi termékért, vagy egy kis plusz időt rászánnak arra, hogy elmenjenek egy helyi termelői piacra, már akkor nagyon sokat tettek. Ez a társadalmi szemléletváltozás hatással van a vállalatok működésére is, hiszen ők is változtatni kényszerülnek eddigi gyakorlatukon, ami együtt jár a helyi erőforrások irányába történő nyitással. Ez nem csupán a helyi termékek, de a helyi hagyományok, helyi munkaerő, helyi erőforrások értékeinek megbecsülését is jelenti beépítve ezt a szemléletet Társadalmi Felelősségvállalás Programjukba.
Szerző:
Salamonné Máté Andrea : Helyi termékek, termelői piacok szerepe napjainkban. Szakdolgozat, Zalaegerszeg, 2016.
Szerencsére már hazánkban is egyre elterjedtebbek a helyi termékeket kínáló termelői piacok. A piacok felvirágzásához hasonlóan, egyre több közösség szerveződik, de a helyi termékek egyre növekvő népszerűségét, a Termelői boltok növekvő jelenléte is bizonyítja.
A Közösség gazdálkodás többféle módja alakult ki az utóbbi évtizedekben. Léteznek közösség által támogatott gazdaságok, előfizetéses rendszerek, doboz rendszerek, vásárló közösségek. Ezekről bővebben itt olvashatsz: Közösségi gazdálkodás
