Helyi Termék avagy “Eat Local” mozgalmak

A hipermarketek elképesztő választékot kínálva csábítják ma is az embereket a vásárlásra, míg a helyi termék előállítói, az őstermelők és kisléptékű gazdaságok, kiszorulnak a piacról. Amíg korábban csak idényjelleggel lehetett hozzájutni bizonyos élelmiszerekhez, addig ezekben az üzletekben az év bármely szakában megvásárolhatunk bármit megfizethető áron. Azonban ezek az áruk még nagyobb távolságokból, akár másik kontinensről származnak. Ezzel együtt jár a bizonytalan minőség és az a környezeti terhelés, amelyet a távolról történő szállítással és a nagy mennyiségű csomagolóanyag használatával járó szennyezés okoz.

Ennek a folyamatnak a veszélyeit felismerve számos nemzetközi mozgalom indult útra, melyek igyekeztek a fogyasztók figyelmét felhívni a távolról érkező termékek negatív hatásaira, egyben célként fogalmazták meg a helyi beszerzési források preferálását. Szekunder kutatás alapján dolgozatomban bemutattam ezeknek a mozgalmaknak a legfontosabb képviselőit, melyek követői hazánkban is megtalálhatók. Ezek a Food-miles, a 100 Mile Diet, a Locavore, a Slow-Food, illetve az Átmenet mozgalmak.

Az "Eat Local" térhódítása

Food miles mozgalom

Az 1990-es évek elején az Egyesült Királyságban Tim Lang professzor „A távolsági élelmiszerszállítás veszélyei” című jelentésében találkozhattunk először a food miles, vagyis az élelmiszer kilométer fogalmával. A globalizáció következményeként az élelmiszerek egyre nagyobb utat tesznek meg addig, míg eljutnak a fogyasztók asztalára. A szállítási folyamat jelentős környezeti terhelést jelent egyrészt a szállító járművek által kibocsátott szén-dioxid miatt, másrészt a csomagolással járó szennyezés, valamint már a nagy mennyiségben felhasznált csomagolóanyag miatt is, mely erdők eltűnését okozza. A terhelés mértéke nagyban függ a szállítási módtól is. 

Tim Lang szerint a világon az élelmiszer szállításból adódó szén-dioxid kibocsátás 60%-a közúti, 20%-a légi és 10-10%- a vasúti és tengeri szállítás során keletkezik. Működnek a világhálón food miles kalkulátor alkalmazások is, melyek a fogyasztási és a származási hely megadása után kiszámítják a szállítás távolságát (food miles) és az ezzel járó szén-dioxid kibocsátást, valamint a karbon lábnyomot szállítási módonként.
közúti 60%
20%
10%
10%

Az elmélet szerint jelentősen csökkenthető a környezeti terhelés a távolságok csökkentésével, a helyi, lokális termékek preferálásával.Hazánkban is léteznek már tájékoztató kiadványok és honlapok, melyek az élelmiszerkilométer környezetre gyakorolt hatásaival foglalkoznak, arra biztatva az embereket,hogy a helyi termékeket részesítsék előnyben. A Tudatos Vásárlók Egyesületének kiadványa táblázatban foglalja össze a különböző származási országokból érkező 1 kg élelmiszer által megtett távolság mennyi üvegházhatású gáz képződésével jár, és így mennyiben járul hozzá a klímaváltozáshoz. Amíg például a szomszédos Ausztriából érkező 1 kg termék 0,06 kg üvegházhatású gázt eredményez a szállítás során, addig a Costa-Ricából származó banán 1,76 kg-ot, ami majdnem harmincszoros mennyiség.

A kiadvány arra is felhívja a figyelmet, hogy ugyan olcsóbban meg tudjuk venni a kínai fokhagymát a szupermarketben, de ha tudatosan vásárolunk, és figyelembe vesszük a szállítás során felszabadult 1,98 kg üvegházhatású gázt, akkor tudatos vásárlóként jobban járunk, ha inkább a kicsit drágább, de jó minőségű hazai terméket vásároljuk meg, amivel környezetünket jelentős mértékben kímélhetjük. Ezzel együtt nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a távoli szállítás minden esetben nagyobb szennyezést okoz, hiszen például a szomszéd faluból gépkocsival naponta átszállított egy liter tej akár nagyobb környezetterheléssel is járhat, mint a többszáz kilométerről, de nagy tételben, vasúti konténerben szállított áru eljuttatása a felhasználási helyre. Pontosabb képet kapnánk, ha az egyes élelmiszerek teljes életciklusára vonatkoztatva vizsgálnánk a környezetterhelés mértékét. Ennek számítása viszont túlságosan bonyolult ahhoz, hogy az átlagos fogyasztóktól elvárható lenne vásárlási döntéseik során ezen adatok számbavétele.

A 100-Mile Diet - 100 mérföldes mozgalom

A food miles mozgalom hatására egy kanadai házaspár Alisa Smith és JB MacKinnon elhatározta, hogy egy évig csak a lakóhelyük 100 mérföldes körzetében termesztett élelmiszereket fogyasztják. Diétájukat jelképesen 2006. március 21-én, a tavasz első napján kezdték, tapasztalataikat egy könyvben jelentették meg. Céljuk az volt, hogy népszerűsítsék a helyi élelmiszerek felhasználását, mely egyrészt óvja a környezetet, másrészt biztosítja az elfogyasztott élelmiszerek nyomon követhetőségét, mely az egészséges táplálkozás szempontjából nagyon fontos tényező. 

A könyv nagy sikert aratott, számos követőre találtak. Egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a termelői piacok, számos vendéglő tartott étlapján 100 mérföldes menüt, fogyasztói csoportok alakultak, akik rövidebb ideig tartó kihívásokat hajtottak végre. A kanadai házaspár által kiváltott mozgalom hatására hazánkban a Messzelátó Egyesület 2010-ben megrendezte az első 50 km-es diéta elnevezésű kampányt, melyet azután többször megismételt. A kampány célja hogy itthon is elterjedjen az a szemlélet, hogy az emberek a helyi élelmiszert vásárolják, ezzel egy fenntartható fogyasztási kultúrát átvéve óvják saját egészségüket, ezzel együtt a környezet védelmében is nagy előrelépést téve. Az egyesület folyamatosan segítette a résztvevőket információs kiadványokkal, vásárlási tanácsokkal.

Locavore mozgalom

A locavore mozgalom is alapvetően az élelmiszer kilométereket veszi figyelembe, viszont a food miles mozgalommal ellentétben, ami főként a negatív környezeti hatásokra hívja fel a figyelmet, inkább pozitív kicsengéssel ösztönöz a helyi termékek vásárlására, fogyasztására. A locavore szót 2007-ben a New Oxford American Dictionary az év új kifejezésének választotta. A locavore kifejezést a mozgalom elindítója Jessica Prentice alkotta a lokális (helyi) és a herbi-/carnivorous (növény-/húsevő) szavak kombinációjaként. Ő három társával együtt alakított egy csoportot a helyi ételek fogyasztására ösztönözve. Egy hónapig tartó kihívást teljesítettek, amiben vállalták, hogy csak egy 100 mérföldes sugarú körön belül szerzik be az étkezéseikhez szükséges hozzávalókat. Céljuk a szállítási utak csökkentése, a szezonalitást figyelembe vevő egészséges táplálkozás elterjesztése.

Szerintük a vízgyűjtő területhez hasonlóan működő helyi élelmiszeráramlási rendszer, a foodshed, nagymértékben hozzájárul a környezeti fenntarthatósághoz, a társadalmi egyenlőséghez, a virágzó helyi közösségek kialakulásához és nem utolsó sorban élelmiszerbiztonsági szempontból is nagy jelentőségű. A kihívásból egy mozgalom született, melynek számos követője van a világ minden részén Azóta hazánkban is számos locavore étterem nyílt, melyek nevükben is utalnak a helyi termékekhez történő kötődésükre. Étlapjukat a helyi kínálathoz, azon belül is az évszakok váltakozásához igazítják, így szolgálják ki a környezeti fenntarthatóságra nagy hangsúlyt fektető igényes fogyasztókat.

Slow food mozgalom

A slow food mozgalom Olaszországban kezdődött, majd a hivatalos megalapítása 1989-ben Párizsban történt, reagálva az egyre nagyobb teret hódító gyorséttermi (fast food) jelenségre. Célja a helyi étkezési hagyományok megőrzése, a helyi közösségek, helyi gazdaságok támogatása. Szerintük az étkezésnek nem csupán a fiziológiai szükségleteinket kell kielégítenie, hanem az ízlelés élvezete is legalább annyira fontos.
Slow-Food mozgalom

Azzal, hogy a helyi termékeket vásárolják, hozzájárulnak a hagyományos ízek megőrzéséhez, a biodiverzitás fenntartásához. A mozgalom a világon közel százezer tagot számlál, amelyek helyi csoportokba, konvíviumokba szerveződtek. Tevékenységük során különféle kiadványok, publikációk, rendezvények, kiosztott díjak által népszerűsítik a helyi termékeket.

Magyarországon 2009 óta működnek helyi csoportok, amelyek szintén kiadványokkal, kóstolókkal, fesztiválok szervezésével járulnak hozzá a mozgalom megismeréséhez.

Átmenet Mozgalom

Egy angliai városban, Totnesben Rob Hopkins és Naresh Giagrande indította el a Városi Átmenet Mozgalom (Transition Towns Movement) elnevezésű törekvést 2006-ban.
A kezdeményezés célja, az éghajlatváltozás és a korlátozottan rendelkezésre álló olajkészletek fenyegetettsége ellenére biztosítani a lakosság szükségleteinek kielégítését, az élelmiszer és energia ellátás helyi forrásokon alapuló biztosításával.
Transition azaz Átmenet mozgalom

A mozgalom által jelzett veszélyek 2010 telén nagyon is aktuálissá váltak, amikor egy különösen kemény, fagyos télen az utak járhatatlanná váltak, a benzinkutak egy része nem működött, így lehetetlenné vált az áruk elszállítása az áruházakba. Ekkor vált nyilvánvalóvá az a tény, hogy a szupermarketek nagy része csak három napra elegendő készlettel rendelkezik, hiszen a folyamatosan érkező kamionok újra és újra feltöltik azokat áruval. Azokban a városokban, ahol csak a szupermarketekre támaszkodhattak, szinte háborús blokádhoz hasonlító helyzet állt elő.

Voltak azonban olyan a Transition mozgalomhoz már csatlakozott települések, ahol működött a helyi élelmiszerpiac, és így ott függetleníteni tudták magukat a szállítási problémák okozta veszélyektől. Ez a vészhelyzet sok ember figyelmét irányította rá a helybeni szemlélet jelentőségére, ami a mozgalom megerősödéséhez vezetett. Fontos megjegyezni, hogy ez a helyi szemlélet nem csak az élelmiszer ellátás területén fontos, hanem akár az energia helyi szintű biztosítása is ide tartozhat, hiszen ma már nagyon sok példa van arra, hogy települések helyben megújuló energiatermelést folytatnak, amely által a helyi intézmények, vagy akár a helyi lakosság energia szükségleteinek egy részét képesek kielégíteni. Nagyon jó példát találunk erre a szemléletre a közvetlen közelünkben is, hiszen a Zala megyei Nagypáli község nagyon jó példája a Transition szemléletnek, hiszen a mozgalom minden célkitűzését megvalósították. Több éves erőfeszítésük eredményeként ma már megújuló napelemes energetikai rendszerrel, energetikai felhasználásra alkalmas smaragdfa és energiafűz ültetvénnyel is rendelkeznek, ezen kívül helyi termék bemutatótermük lehetőséget biztosít a helyi termelők áruinak megismertetésére, ami mind a termelők, mind a turisztikai vállalkozások szempontjából fontos. A 2015 nyarán átadott bogyófeldolgozó üzemük a legmodernebb környezetbarát technológiával képes a helyben, illetve a közeli területeken megtermelt gyümölcsök feldolgozására. Ezzel a helybeni szemlélet és rugalmas alkalmazkodás tökéletes példáját mutatják be.

Európai Unió Vidékfejlesztési Politikája

Nem csak a civil szervezetek, a termelők, illetve maguk a fogyasztók tesznek azért erőfeszítéseket, hogy a termékek és a fogyasztók minél közelebb kerülhessenek egymáshoz, hanem különböző kormányzati, szakpolitikai intézkedések is történtek ebből a célból. Az Európai Unió is kiemelten támogatja a vidékfejlesztés területét, a Vidékfejlesztési Program által segíti az agrárium, a vidéki szereplők megerősítését. Célrendszerében helyet kap az életképes élelmiszer előállítás, a környezeti erőforrásokkal kapcsolatos fenntartható gazdálkodás, és a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődése is. 

Egyik fontos prioritási területe az élelmiszerlánc szervezése, amelyhez kapcsolódóan külön alprogram készült a rövid ellátási láncok (REL) támogatására. Erre azért volt szükség, mert a kistermelők méretüknél fogva nehezen veszik fel a versenyt a nagyobb gazdaságokkal, vállalkozásokkal, így a hagyományos pályázati rendszerekből könnyen kiszorulnak.

Támogatás főbb területei:

  • a termelők piacra jutását
  • kisebb mértékű beruházásait
  • a termelőknek a termeléssel, élelmiszer-biztonsággal, értékesítési formákkal
  • nincs szükség mesterséges érlelésre, a vásárlók frissebb, egészségesebb élelmiszerekhez juthatnak
  • feldolgozással kapcsolatos képzését, szaktanácsadását

A fentiekben leírt társadalmi változások hatására a környezet védelme, a fenntartható gazdasági növekedés igénye már az üzleti világban is egyre nagyobb teret nyer. A hagyományos marketing eszközök egyre kevésbé keltik fel a fogyasztók figyelmét, nyerik meg szimpátiáját, így egyre több vállalat nyilvánítja ki elkötelezettségét a helyi termékek, helyi beszállítók iránt. Ma már számos multi cég is odafigyel ezekre a  trendekre. Más kérdés, hogy a valóságban a helyi termékek előállítói mennyire képesek élni ezzel a lehetőséggel, hiszen a beszállítóként teljesítendő feltételek, például a polcdíjak, alacsony felvásárlási árak, hosszú fizetési határidők nagyon sok esetben ellehetetlenítik a termelőt.

Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért hazai szervezete (BCSDH) küldetése, hogy hozzájáruljon a magyar gazdaság és társadalom fenntartható fejlődéséhez. A Világtanács számos elsőszámú vállalatvezető koalíciója. Céljuk, hogy információk közvetítésével, szakmai programok szervezésével, szakpolitikák befolyásolásával, szakemberek képzésében történő részvétellel hozzájáruljanak a társadalom életminőségének javításához, az ökológiai egyensúly helyreállításához. A szervezet Action2020 elnevezésű programja tartalmazza a legfontosabb hazai üzleti fenntarthatósági kockázatokat és lehetőségeket, valamint az ezekre adandó üzleti megoldásokat.

A program számos nagynevű civil és vállalati szakértő bevonásával készült. Olyan üzleti megoldásokra mutatnak rá, amelyek a szokásos üzletmeneten túlmutatva hozzájárulnak az Action2020 magyarországi célterületeinek fejlesztéséhez Ezen üzleti megoldások között találhatjuk meg a McDonalds’s Magyarországi Étterem Hálózat Kft Fenntartható gazdálkodás, helyi beszállítók című programját, mely az alábbi makroszintű fenntarthatósági kihívás megoldására ad választ az élelmezés célterületén:

„A fenntartható gazdálkodásból származó alapanyagok arányának növelése; a helyi beszállítók, az élelmiszer-előállítók és kereskedelmi láncok együttműködésének erősítése, értékteremtő és helyi erőforrásokra építő regionális élelmiszerrendszerek fejlesztése.”

Láthatjuk tehát, hogy a világban és hazánkban is elindult egy olyan folyamat, amelyben az emberek ráeszméltek a környezeti változások és a globalizáció okozta veszélyekre, és különböző megoldási alternatívák melletti elköteleződéssel próbálnak saját lehetőségeikhez mérten tenni valamit. Ha ez csak a vásárlási döntéseikben mutatkozik meg, és a boltokban gyakrabban nyúlnak a helyi termékért, vagy egy kis plusz időt rászánnak arra, hogy elmenjenek egy helyi termelői piacra, már akkor nagyon sokat tettek. Ez a társadalmi szemléletváltozás hatással van a vállalatok működésére is, hiszen ők is változtatni kényszerülnek eddigi gyakorlatukon, ami együtt jár a helyi erőforrások irányába történő nyitással. Ez nem csupán a helyi termékek, de a helyi hagyományok, helyi munkaerő, helyi erőforrások értékeinek megbecsülését is jelenti beépítve ezt a szemléletet Társadalmi Felelősségvállalás Programjukba.

A rövid ellátási lánc olyan értékesítési forma, amely maximum 1 közvetítőt iktat be a termelő és a fogyasztó közé. Fontos a termelők együttműködése, közvetlen földrajzi kapcsolatot és rendszeres értékesítést feltételez.
Magyarországon egyelőre a hagyományos formák szerepe a meghatározó, de már mutatkoznak előre lépések a modern rendszerek térnyerésében is. Főként a termelői piacok és fesztiválok esetében láthatunk fejlődést, hiszen már egyre több településnek van rendszeresen nyitva tartó termelői piaca, illetve tavasztól késő őszig szinte minden hétvégén találhatunk valamilyen fesztivált a közvetlen környezetünkben, amely kitűnő lehetőség a termelők bemutatkozására és áruik értékesítésére.

Szerző:
Salamonné Máté Andrea : Helyi termékek, termelői piacok szerepe napjainkban. Szakdolgozat, Zalaegerszeg, 2016.

Szerencsére már hazánkban is egyre elterjedtebbek  a helyi termékeket kínáló termelői piacok. A piacok felvirágzásához hasonlóan, egyre több közösség szerveződik, de a helyi termékek egyre növekvő népszerűségét, a Termelői boltok  növekvő jelenléte is bizonyítja. 

A Közösség gazdálkodás többféle módja alakult ki az utóbbi évtizedekben. Léteznek közösség által támogatott gazdaságok, előfizetéses rendszerek, doboz rendszerek, vásárló közösségek. Ezekről bővebben itt olvashatsz: Közösségi gazdálkodás