Archívum

A helyi élelmiszer és a fenntartható gazdaság

A helyi termék fogalma nincs merev szabályok és fogalmi definíciók közé szorítva. A helyi élelmiszer fő jellemzője, hogy a termelés, feldolgozás és az értékesítés, valamint a fogyasztó a lehető legközelebb vannak egymáshoz, rövid az ellátási lánc. A távolságok azonban értelemszerűen a terméktől, a régiótól és a körülményektől függően változhatnak. Fontos, hogy a helyi termék forgalma, helyi termékek keresletének megerősödése a helyi gazdaságot fejleszti, a helyi szereplőket segíti, őket támogatja, és környezetileg, társadalmilag is a fenntartható gazdálkodáshoz vezet.

Pontos szabály tehát nincs arra vonatkozóan, hogy hány kilométeres körzetben eladott termék nevezhető „helyi élelmiszernek”. Magyarországon alapvetően a helyi élelmiszer jelzővel, a 40 km-es  távolságban előállított terményt szokás jelölni, de például Amerikában ez a szám lehet akár 150 km is. A helyi élelmiszer fogalmának meghatározásában, talán nem is a távolság a legfontosabb, hanem olyan összetett egyedi adottságok, mint  a „tájjelleg”, az egyes régióra jellemző szokásrendszerek, hagyományok, régi receptúrák összessége. Ha előnyben részesítjük a helyi élelmiszereket, nemcsak az egészségünkért teszünk, hanem hozzájárulunk a helyi termelők, kisgazdaságok  felvirágzásához.

A távolság persze meghatározó tényező, hiszen drasztikusan csökken a szállítással és raktározással járó, környezetkárosító „teher”. Ha helyi élelmiszert, választunk, a messziről ideszállított helyett, máris  sokat teszünk környezetünkért, ugyanis rövidebb lesz az úgynevezett élelmiszer lánc.

A rövidebb szállítási lánc előnyei a következők:

Sokat tehetünk tehát környezetünkért és egészségünkért, ha helyi termékeket fogyasztunk. Eközben hozzáteszünk az itthoni sajátosságok megmaradásához. Hogy segíteni tudjunk, törekednünk kell, hogy  a közelünkben elő gazdáktól, kisüzemi gazdaságoktól, manufaktúrából vásárolunk. 

Helyi élelmiszer Védjegyek

Az élelmiszer bizalmi termék. A fogyasztó bizalma, vagy bizalmatlansága befolyással van egy-egy termék pályájára, sikerére, vagy kudarcára. A termelés, élelmiszer előállítás módja és technológiája, az alap-anyagok származása, minőségi jellemzői, vagy a termelő-, előállító személye is alakítja a helyi termékek iránti bizalmat. A bizalom alapulhat tapasztalaton, vagy sok egyéb információn. 

A felkészült, tájékozott helyi termék előállítónak nagyon hamar híre megy, de hamar szárnyra kelnek a rossz hírek is, melyek nem-csak a hibás terméket előállító és értékesítő termelőre nézve hatnak negatívan, de visszavethetik a kiváló helyi termékek iránti általános bizalmat is. A bizalmat erősíti a védjegy, amely informál a termék megbízhatóságáról, eredetéről, és előállításának megfelelő körülményeiről.

A védjegyoltalom azt jelenti, hogy a védjegyet meg-határozott árukkal, vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban kizárólag az használhatja, akinek a javára a lajstromozás megtörtént. A védjegyoltalom azt illeti meg, aki a megjelölést a törvényben előírt eljárás útján lajstromoztatja. Védjegyoltalmat szerezhet bár-mely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet. Többen közösen is megszerezhetik a védjegyoltalmat.

Eredetmegjelölés

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek vonatkozásában az Európai Gazdasági Közösség a 90-es évek elején kialakította az első közösségi iparjogvédelmi oltalmi formát, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek közösségi oltalmát. Az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések uniós oltalmának célja a termelői közösségek részére magasabb jövedelmet eredményező minőségi, feldolgozott agrártermékek előállításának elősegítése. 

Az uniós szabályozás vezette be az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) és az oltalom alatt álló föld-rajzi jelzés (OFJ) fogalmát. A két típus esetében csak az oltalom egyes feltételei eltérőek, az oltalom tartalma és marketing értéke azonban azonos.

Az uniós eredetvédelmi oltalmi rendszerek nyújtotta előnyök:

Hagyományos Különleges Termékek elismerése

A Hagyományos, Különleges Termék (HKT) olyan terméket jelöl, amely az adott termékre jellemző hagyományos előállítási, vagy feldolgozási módszerrel, vagy hagyományos összetétellel készül, mely nem védjegy, vagy földrajzi árujelző.

A termék akkor „hagyományos”, ha a hazai piacon bizonyítottan legalább 30 éve jelen van. Egy ilyen termék bejegyzését is valamely, az előállításban érintett csoport, közösség (kérelmező) kezdeményezheti, azonban a bejegyzés után az unió egész területén bárki használhatja az elnevezést, ha betartja a termékleírást. Ilyen például: a tepertős pogácsa,  pozsonyi kifli és folyamatban van a rögös túró elismertetési eljárása.

FORRÁSOK

Helyi Termék Kézikönyv 2016. Csongrád Megyei Agrár Információs,Szolgáltató és Oktatásszervező Nonprofit Közhasznú Kft. ISBN 978-963-12-4502-8 

Salamonné Máté Andrea : Helyi termékek, termelői piacok szerepe napjainkban.Szakdolgozat, Zalaegerszeg, 2016.