Kisaszondi Sajt

Róna Péter közgazdász sajtüzeme a Kisasszondi kastély parkjának szélén található, ahol kemény-, félkemény, lágy-, és füstöltsajtokat készítenek. A birtokon már korábban is, 150 éven át tehenészet működött, ahol a kiváló minőségű, vegyszermentes legelőkön ma is közel 50 Jersey szarvasmarhából álló állomány legel.

A termékek sajtkultúrán, folyékony tejoltón és són kívül semmilyen adalékanyagot nem tartalmaznak. Végső formájukat a sajtok préselés útján nyerik el. Az érlelés (3-36 hónap) első szakaszában viaszborítást kapnak, amely a későbbi tárolhatóságot is elősegíti. A finom sajtok előállítása által a vidéki életet is segíti az üzem, hiszen sok környékbelinek állandó munkahelyet jelent.

Sajtjaik a Házikó szendvicsek mellett országszerte megtalálhatóak, Budapesten a CBA egyes üzleteiben és delikát boltokban, a főváros mellett Pécsen, Kaposváron és Kisasszondon is kaphatóak.

Családi vállakozásunk sajt, vaj, túró készítésével foglalkozik. Sajtmanufaktúránk Somogy megyében, Kaposvár közelében egy apró faluban, Kisasszondon működik. Ez az a festői falu, ahol Csokonai is hosszabb időt eltöltött, és fenti strófákkal is megemlékezett Kisasszondról. Sajtjaink – a Kisasszondi keménysajt, félkeménysajt, füstöltsajt és lágysajt – alapját a friss házi tejünk adja. Saját szarvasmarha állományunk több mint 20 tehénből áll, melyek teljesen házi nevelésben részesülnek, s garantálják termékeink kiváló, egyedi minőségét.

Kérjük, ha kérdése van, vagy szeretne termékeinkből kóstolót kérni vagy rendelni, forduljon hozzánk bizalommal bármelyik elérhetőségünkön keresztül!

Róna család
Kisasszond, 2011.

Kisasszondi sajtmanufaktúra
A Róna Péter közgazdász professzor által megálmodott és megvalósított sajtmanufaktúra 2009 óta üzemel Kaposvár közelében egy apró faluban, Kisasszondon. A 90%-ban jersey fajtából álló szarvasmarhaállomány teljesen házi nevelésben részesül, helyben megtermesztett takarmányt fogyaszt, saját vegyszermentes legelőkön legel. Ez garantálja a termékek kiváló és egyedi minőségét.

Sajtjaink a sajtkultúrán (ez adja meg a sajt jellegét), a folyékony tejoltón (ettől alszik be gyorsan a tej) és a són kívül más adalékanyagot nem tartalmaznak.
Sajtjainkat hőkezelt tejből készítjük.

A tejet szeparáljuk – a tejszín egy részét levesszük –, mivel teheneink teje zsírosabb, mint ami a sajtkészítéshez szükséges.

Az így nyert tejszínből készítjük házi vajunkat, amely átlagosan 84% zsírtartalmú, ezért kiválóan alkalmas sütéshez, főzéshez is.
Előzetes bejelentkezés alapján szívesen várjuk látogatóinkat üzemlátogatásra, sajtkóstolásra, -vásárlásra.

A sajtkészítés folyamata nálunk
A tejet a sajtkádba történő átszűrés után hőkezeljük, majd visszahűtés közben szeparáljuk, hogy elérjük a megfelelő zsírtartalmat. Amikor elértük a megfelelő hőfokot, belekerül a sajtkultúra – ez adja a sajt jellegét.
A tejet keverjük, pihentetjük, majd beletesszük a folyékony tejoltót. Rövid keverés után várunk, hogy a tej megfelelő keménységűre bealudjon.
A megfelelő keménységű sajttésztát felvágjuk. Újabb keverés, majd az utómelegítés következik. Ennek folyamán engedi ki a sajttészta a savó egy részét.
Miután a savót leengedtük, a még inkább radírgumira emlékeztető sajttésztát daraboljuk és présformába tesszük.

A sajttészta sózására a sajt fajtájának megfelelően vagy a darabolás után, a présbe kerülés előtt kézi sózással kerül sor, vagy a préselés utáni sófürdővel.

A végső állomás az érlelő polca.

Innen már csak az idő dolgozik. Meg persze mi is, hiszen a sajtjaink többségénél viaszos érlelést alkalmazunk, így az első hetekben naponta kézbe vesszük őket, kenegetjük a megfelelő réteg eléréséig.

Aztán meg addig dédelgetjük, míg „vágásérett” nem lesz, ami két hónaptól akár három évig is tarthat.

Jersey tehenek
A kisasszondi sajtok kiváló minőségéhez a nagyszerű családi recepten felül még valami hozzájárul: a szürkés-barnás Jersey tehenek.

A francia partok közelében a Csatorna-szigetek között a Nagy-Britanniához tartozó kis sziget, Jersey jelentős szerepet játszott a világ szarvasmarha-tenyésztésében. Óceáni, enyhe, csapadékos éghajlata kedvezően hatott a szarvasmarha-állományok tejelékenységére. A kiváló legelőkön már a 13. sz. elején kiváló tenyésztőmunkát folytattak. A 18.sz. végén a sziget fajtáját – akkor még alderney néven – kiváló és zsírdús tejéről ismerték. Jersey szigeten 1789- tól hosszú ideig zárt tenyésztést folytattak, élő szarvasmarhát nem volt szabad sem behozni, sem kivinni. A szigeten viszonylag kis populációkban folyt a fajtatiszta tenyésztés, ezáltal egyöntetű küllemű és kiváló tulajdonságú állományok jöttek létre. 1866-ban megalakult a Jersey Tenyésztő Szövetség, s munkájuk eredményeként 1912-től teljesítményvizsgálatot is végeztek.

Finom csontozatú, szilárd szervezetű fajta, amelynek terjedelmes, mirigyes, teknő alakú tőgye gépi fejésre kiválóan alkalmas.

Az izomszegénység tejelő jellegre utal. Emellett azonban a fajtát mély mellkas, a nagy takarmányfelvételre utaló fejlett emésztőszervek jellemzik. Élénk vérmérséklete, amely szelídséggel párosul, respiratórius típusra utal. Csuka- fejalakulás, nagy kissé dülledt szemek, finom szarvak jellemzik.

A Jersey szigeti változat igen nemes, kistestű és finom csontú. Ezek az állatok őzekre emlékeztető kecsességűek. Valamivel erőteljesebb, de még mindig nemes megjelenésű az USA, valamint Kanada jersey marhája. Bizonyos mértékben különleges helyet foglal el az új-zélandi jersey, amelynek kedvező fejhetősége és rendkívül jól alakult tőgye ma már általános elismerésre talált. Sajátos utat követtek a dán tenyésztők, akik már 1896-ban importáltak a fajtából. A küllemi jellegvonásokkal alig törődtek, így a dán jersey kevésbé nemes, valamivel nagyobb testű, mint az eredeti fajtaváltozat, tejtermelése ugyanakkor kiváló.

Kinemesítésében tehát elsősorban a tejtermelés gazdaságosságára törekedtek, ezért kis testű (a tehén tömege 350-500 kg, a bikáé pedig 700-900 kg) koncentrált, ipari feldolgozásra kiválóan alkalmas tejet termelő fajtává vált. A szigeten tenyésztett eredeti jersey fajta kis testű, marmagassága 115-121 cm, testtömege 360-440 kg.

Az állatok színe igen változatos. A világos egyszínű fakótól a barnán keresztül a sötét borzderesig terjed, nagy számban akadnak azonban tarkák is. A bikák sötétebbek. A bőr pigmentált, a nyelv pala színű, vagy fehér, a szutyak sötét.

Forrás: Koncentrált Tejű Fajták Tenyésztő Egyesülete