Visnyeszéplak - Zaja Péter

A visnyeszéplaki kerttulajdonosok a kilencvenes évek legelején döntöttek úgy, hogy szeretnének kialakítani egy önfenntartó közösséget. Járták az országot, hogy alkalmas helyet találjanak, amely megfelel az előzetesen kialakított követelményrendszerüknek (tiszta víz, tiszta levegő, lehetőleg érintetlen környezet, ipari üzemek ne legyenek a közelben, erdő, vizek viszont igen stb.). Nehéz volt a választás, ám Visnyeszéplak, a maga „romlott romlatlanságában”, a szeptember pompázatos színeiben s lépten-nyomon változatos gyümölcsökbe ütközve, rabul ejtette az otthonkeresőket, és tudták: nem kell tovább keresniük. Adott tehát egy kis földi paradicsom a Zselici dombság délnyugati csücskében, a Zselici Tájvédelmi Körzet közvetlen szomszédságában, Kaposvártól kb. 30 km-re.
Az ingatlanvásárlás akkor sem volt  egyszerű, mint ahogy ma még problémásabb, de kitartásuk jutalmául végül az egyik legszebb porta romos házacskáját birtokolhatták. A telekhez tartozott pár idősebb gyümölcsfa is, ami alapja lett a jelenlegi kertnek.
Végül hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a kilencvenes évek zűrös kárpótlási anomáliái során hozzájussanak a maguk kb. 7.5 hektárjához. A megszerzett terület azonban kiválóan illeszkedik az önellátás általuk elképzelt modelljébe.  A fele erdő (elöregedő akácos, szakadékokkal tarkított mesebeli helyen, rengeteg diófával tűzdelve), a maradék java rét, legelő, elvadult-elerdősödött-begyümölcsösödött telek.  Mai szemmel kiváló alap egy sokszínű „alkalmazkodó gyümölcsös” létrehozásához.